Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Homoszexualitás és couming-out

11026335_884965638232856_4690081153359584716_o.jpg

 

Kedves olvasók,ez a cikk a homoszexualitásrólés a couming outról való tapasztalataimról fog szólni.

Nos,akkor kezdjük az elején! Sokan kérdezik hogy mikor jöttem rá és honnan tudtam hogy meleg vagyok. Azt szoktam mondani hogy mindig is tudtam,már kisgyermekként is. Bár még szavaim nem voltak rá,nem tudtam miben,de éreztem hogy más vagyok mint a többi kisfiú. Amíg a többi kisfiú autót szeretett volna karácsonyra,én barbie babát,más kisfiú szuperhős szeretett volna lenni Én hercegnő. Nem is szerettem fiúkkal játszani,a legjobb barátom első osztályos koromtól,nagyon sokáig egy Tímea nevű kislány volt. Mikor pubertás korba értem,furcsa megmagyarázhatatlan érzések voltak bennem. Az eddig undoknak vélt,buta fiúk felkeltették az érdeklődésemet. Megláttam azt amit előtte nem. egyre inkább szerettem a fiúk társaságábab lenni. Kb 13 éves lehettem amikor rájöttem hogy "igen,erről van szó. Meleg vagyok!" Akkor elhatároztam hogy titokban tartom amíg csak élek,soha nem tudhatja meg senki.Ugyan is nagyon konzervatív környezetben nőttem ahol elítélték,lenézték a melegeket ahogy a szüleim nevezték köcsögöket. Féltem attól hogy a szüleim és a barátaim megutálnak majd. Ezért mindent megtettem annak érdekében hogy ezeket a viszonylag új érzéseket elnyomjam magamban. A vallás felé fordultam,elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. De nem találtam megnyugtató válaszokat. Még inkább elkeseredtem és értéktelennek éreztem magam. Szerettem volna olyan lenni mint a többi srác,hiszen már bele tudtam gondolni hogy mi lehet a következménye ha kiderül az én kis titkom. Azt is tudtam hogy nem olyan életvitelem lesz felnőtt koromban mint a többi férfinak és ez nagyon megrémisztett!


 

Titkolózás időszaka

Telt az idő és felvettek Mátészalkára a Gépészeti szakközépiskolába,nyelvi előkészítő-informatika szakra. A középiskola kész rémálom volt számomra. Bár nem vagyok hajtű dobáló és nem tartom úgy a kezem mint akinek csuklótörése van,de ha jobban szemügyre vesz valaki észre vehető hogy meleg vagyok. Ezt az osztálytársaim is észre vették és folyton szekáltak miatta. Folyamatosan kaptam a gúnyolódó megjegyzéseket de volt olyan is hogy megvertek,megaláztak. Én pedig tagadtam,minden áron azt adtam be hogy Én heteroszexuális vagyok. Még lányokkal is jártam ennek kedvéért. Csak hogy fennt tartsam a látsztatot.  A lányok akikkel jártam csodaszépek voltak de nem éreztem testi vonzalmat,és romantikus érzéseket sem tudtam kialakítani irántuk. De mivel az osztálytársaim még mindig bántottak 18 évesen ott hagytam az iskolát.

Nagyon depressziós voltam,úgy éreztem hogy nem élhetek teljes életet és jobb lenne ha nem is élnék. Még az öngyilkossággal is megpróbálkoztam. Úgy éreztem valakinek mindenképpen el kell mondanom mi nyomja a lelkemet. Van egy 3 évvel fiatalabb unokatestvérem. Nagyon szeretem őt,és sokszor gondoltam rá hogy elkellene mondanom neki az igazságot. Ő biztos megértene. Nagy nehezen megtettem! És nagyon jól fogadta. Csak úgy repestem a boldogságtól! De másrészt szomorú is voltam,mivel 18 évesen még nem volt fiú barátom és nemi kapcsolatom sem volt senkivel. Körülbelül fél évvel később a legnépszerűbb közösségi oldalon megismertem egy srácot. Össze jöttem vele.

Időközben meghalt szeretett Édesanyám,nagy veszteség volt ez a családomnak és személy szerint nekem is.

De a barátom ott volt mellettem és nagyon szerettük egymást. Kb 90 km távolsag volt közöttünk Nyíregyházán lakott ezért mindig ott találkoztunk. Folyamatosan titkolnom kellett hogy miért utazom Nyíregyházára és minden alkalommal alibit kellett kitalálnom.

 

A couming-out és a szabadság időszaka

 

 Nővéremmel mindig is jó volt a kapcsolatom ezért úgy döntöttem neki is elmondom az igazságot. Nagyon meglepett a válasza. -Balázs,Én már régota tudom. A testvéred vagyok és így szeretlek. El sem tudom mondani mennyire boldog voltam! Megígértettem vele hogy nem mondja el senkinek. Később a bátyámnak is elmondtam és ő is jól fogadta. Aztán megromlott a kapcsolatom a barátommal és szakítottunk.

E nagy csalódás után sokáig nem ismerkedtem senkivel. 2013 szeptemberében beíratkoztam egy képzésbe,szociális gondozó és ápoló szakra. Megismertem egy fiatal embert akivel egymásba szerettünk. Ekkor tudtam hogy az a legjobb ha felvállalom a másságomat,legalábbis az egész rokonság és a barátaim előtt. Bár Pistivel szakitottunk nem bántam meg a döntésemet! Nem volt könnyű,de megérte.


 

További gondolatok

Azért döntöttem ugy hogy mégis felvállalom a homoszexualitásomat mert elegem lett a hazugságokból,mindig alibit kellett kitalálnom hogyha randiztam egy fiúval,ráadásul szerettem volna önmagamat adni. Ma már a kitartásomnak és drága Nővéremnek köszönhetően sikerült megvalósítanom azt amiről mindig is álmodtam.Nyiltan vállalom a másságomat! Ha randizom valakivel elmondom ide és ide megyek egy sráccal. Nem kell hazudnom Apukámnak,tiszta lehet a lelkiismeretem, a családom is elfogadta a helyzetet. Egyik nagynénémmel még a hapsikat is kitárgyaljuk. :-) Végre magamat adhatom,beszélhetek a szeretteimmel az élményeimről a vágyaimról. Attól féltem hogy nem fognak elfogadni és megutálnak majd,de nem így történt. És rájöttem miért: Azért mert aki igazán szeret,nem érdekli hogy egy velem azonos nemű vagy ellenkező nemű ember tetszik,hanem elfogad olyannak amilyen vagyok és csak azt tartja szem előtt hogy Én boldog legyek.

Bár Édesapám még mindig reménykedik hogy megváltozom,de Én megértem őt. Időre van szüksége mint annak idején nekem is hogy megértsem azt hogy meleg vagyok az nem feltétlenül rossz dolog és így is élhetek tartalmas,boldog életet. 

Hála Istennek a környezetem is elfogadott. A rokonok,barátok,osztálytársak és a falubeliek többsége. Az Én irányelvem: Minden embernek saját magát kell elfogadnia,elfogadtatnia a saját környezetével.   Az Én meglátásom szerint drága Hazánk társadalmának sokat kell még fejlődnie a tolerancia és empátia terén. 

Az előbújást (couming out) csak támogatni tudom. Bizonyos mértékig érnek atrocitások de ezek eltörpülnek a sok pozitiv visszajelzés mellett melyeket kapok. Homofób emberek mindig is voltak és mindíg is lesznek. De a nemi orientáció nem választás kérdése. Ez nem egy döntés mint ahogy azt sem döntheti el senki hogy hogy milyen neműnek születik,vagy milyen nemzetiségűnek szülessen.  Ezen az ember ha akar sem tud változtatni. Részben megértem azokat a  homofób embereket akinek nics elég ismerete arról hogy mi a homoszexualitás és nekünk akik azért küzdünk hogy ugyanolyan  egyenlő jogaink lehessenek mint bármelyik embernek az a feladatunk hogy felnyissuk heteroszexuális embertársaink szemét hogy melegnek lenni nem csak annyit szexualitást jelent hanem magát az embert! De mintent összegezve nem rossz melegnek lenni sőt megvannak a maga előnyei!

Mindenki maga dönti el mikor mondja el és kinek a másságát vagy hogy elmondja-e valakinek. Minden embernek mások a körülményei. De egy biztos: melegként is lehet teljes,boldog életet élni!

Köszönöm a figyelmet!